Kőszeg: amikor a „majd megoldjuk” lett a városvezetési modell

Kőszeg szép város. És pont ezért zavaró, hogy a város működése sokszor nem előre megy, hanem oldalra. Mintha a városvezetés alapállása az lenne: „valahogy kihúzzuk” — aztán ha nagyon szorít a cipő, jön a magyarázat.

Ez nem személyeskedés. Ez működéskritika. Mert egy várost nem elég „menedzselgetni”. Egy várost vezetni kell: priorizálni, tervezni, tartalékot képezni, és közben úgy kommunikálni, hogy a kőszegiek ne statiszták legyenek, hanem partnerek.

1) A legnagyobb hiány: a kiszámítható irány

A kőszegi hétköznapokban nem az a kérdés, hogy „van-e ötlet”. Ötlet mindig van. A kérdés az, hogy van-e rendszer.

• Mi az első három dolog, amihez a város minden körülmények között ragaszkodik?
• Mi az a minimum szint, ami alá nem engedjük a szolgáltatásokat?
• Mi a terv, ha változnak a bevételek vagy elszállnak a költségek?

Ha ezekre nincs világos válasz, akkor nincs vezetés — csak reagálás.

2) Mindennapi ügyek: mindig „fontos”, csak valahogy mindig később

Kőszegen az embereket nem a díszmondatok tartják életben, hanem a működő város: rendben lévő utak és járdák, karbantartott intézmények, élhető közterek, és olyan alapellátás, ami nem helyettesítésekből áll össze.

A „dolgozunk rajta” nem eredmény. Az maximum állapotjelentés.

3) Átláthatóság: nem az a kérdés, hogy „fent van-e”, hanem hogy érthető-e

Sokszor azt halljuk: „minden elérhető a dokumentumokban”. Oké. De a városvezetés nem vizsgafeladat.

Az átláthatóság ott kezdődik, hogy egy átlag kőszegi polgár öt perc alatt megérti:

• mire megy a pénz,
• miért arra megy,
• mi csúszik, miért csúszik,
• és ettől neki mi lesz jobb.

És ugyanígy fontos a városvezetés kommunikációs kultúrája is: a városháza nem lehet pártpolitikai üzenőfal. A kőszegiek nem azért választanak helyi vezetést, hogy az bármelyik oldal — így különösen nem a Fidesz szócsöve — legyen. A város dolga az, hogy Kőszeg érdekeit képviselje: tényszerűen, nyíltan, vitaképesen.

Ha a kommunikáció inkább védekezés, mint tájékoztatás, akkor a bizalom fogy el. És a bizalomnak nincs tartaléka.

4) „Rendkívüli megoldások” helyett normális üzem kell

Egy város életében lehetnek rendkívüli helyzetek. Csak az nem normális, ha a rendkívüli megoldás a mindennapok része.

A normális működés nem az, hogy valahogy mindig „összeáll” a végén. A normális működés az, hogy közben sem érezzük azt: minden év egy túlélőtúra.

Mit kérünk? Nem csodát. Sorrendet.

• Alapszolgáltatás-first: először működjön a város (utak/járdák, intézmények, alapellátás), aztán jöhet a díszítés.
• Közérthető havi beszámoló: egy oldal: hol tartunk, mi a gond, mi a megoldás, mi a határidő.
• Hároméves karbantartási menetrend: nem kampány, nem ad hoc — ütemezés és felelősség.
• Valódi egyeztetés: ne csak „meghallgassuk” a lakosságot, hanem reagáljunk is: mit fogadtunk meg, mit nem, és miért.

Zárás

Kőszeg nem kér kivételezést. Kőszeg normális működést kér.

És azt, hogy a városvezetés ne azt várja el, hogy tapsoljunk annak, amikor valamit „végül megoldottak”, hanem azt mutassa meg: hogyan előzzük meg, hogy újra és újra baj legyen.

Mert Kőszeg nem díszlet. Kőszeg: otthon.