VÉGRE. DE MIÉRT CSAK MOST?

Olvastam Kőszeg város oldalán a Főtéri Zenés Estékről szóló hírt.

Őszintén örülök annak, hogy helyi vállalkozások fognak össze, a város ingyenes területhasználatot biztosít, a Várszínház pedig partnerként segíti a programokat. Kőszegnek szüksége van esti életre, zenére, közösségre és olyan rendezvényekre, amelyek nemcsak idehozzák, hanem itt is tartják a vendégeket.

De nem fogok úgy tenni, mintha Kőszeg története most kezdődne.

Nem állítom, hogy korábban nem voltak Főtéri Zenés Esték vagy sikeres rendezvények. Voltak. Azt állítom, hogy nem alakult ki olyan nyitott, tartós és kiszámítható együttműködés, amely felkutatta, összekötötte és valóban segítette volna a helyi kezdeményezőket.

Ezt saját tapasztalatból mondom.

2025 őszén egy barátomnak segítettem szervezni a Kontor–Horváth Acoustic koncertjét, decemberben pedig Fekete Jenő és Horváth Misi adventi blueskoncertjét a Zwinger Öregtoronyban.

Önerőből előfinanszírozta a rendezvényeket, és vállalta a teljes kockázatot. Nem rendezvényszervező vállalkozást akartunk építeni. Egyszerűen életet szerettünk volna hozni Kőszegre.

Nem vártuk, hogy bárki mindent kifizessen helyettünk. De senki nem ajánlotta fel, hogy beszáll a költségekbe, segít a szervezésben vagy mellénk áll azért, hogy ebből rendszeres programsorozat lehessen.

A helyi vendéglátóhelyeken kitehettük a plakátokat. Ez is segítség volt, és köszöntük.(akkor még nem volt fontos a zenei események támogatása.. sicc) A tényleges teher és a pénzügyi kockázat azonban nála maradt.

Ez nem sértettség és nem panaszkodás. Ez egy konkrét példa arra, hogy Kőszegen korábban sem az ötletek és a tenni akaró emberek hiányoztak. Az a háttér hiányzott, amely összeköti, támogatja és nem hagyja magára őket.

És persze igy marad még nyitott kérdésként,vajon mennyi önszerveződő program eshetett még áldozatul ebben a városban ?

Ezért ma már nemcsak azt kérdezem, miért most történik valami.

Azt is kérdezem:

Kik és miért nem teremtették meg ennek a feltételeit korábban?

Básthy Béla már 2010-ben alpolgármester volt, 2019 óta polgármester. Pócza Zoltán közel két évtizede vezeti a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház intézményét, amely a városi nagyrendezvények szervezéséért is felel.

Volt tisztségük.
Volt intézményi hátterük.
Volt nyilvánosságuk.
Volt lehetőségük kezdeményezni.

De ennél többről van szó.

Nem csupán megtehették volna. A tisztségükből fakadóan feladatuk és felelősségük is volt megtenni.

Nem kizárólag ők ketten felelősek Kőszeg elmulasztott lehetőségeiért, de a felelősségük közvetlen és megkerülhetetlen. Nem külső szemlélői voltak az elmúlt tizenhat évnek, hanem a város politikai és intézményi működésének meghatározó alakítói.

Felelősek azért, hogy nem épült ki tartós együttműködés a város, az intézmények, a vállalkozások és a helyi kezdeményezők között. Felelősek azért is, hogy akik saját ötletükkel, idejükkel és pénzükkel próbáltak életet hozni Kőszegre, túl gyakran maradtak egyedül.

Az én megítélésem szerint mindketten annak a tizenhat éven át működő politikai-intézményi rendszernek a meghatározó fenntartói és kiszolgálói voltak, amely sok esetben nem segítette, hanem inkább fékezte a helyi kezdeményezéseket.

Aztán megtörtént az országos kormányváltás.

És néhány hónappal később Kőszegen egyszerre fontossá vált a vállalkozói összefogás, a turisztikai megújulás, az esti élet, az ingyenes területhasználat és a helyi kezdeményezések támogatása.

Nem látok bele senki fejébe, ezért nem állíthatom bizonyossággal, mi a háttérben meghúzódó szándék. De számomra nehéz nem úgy látni, hogy ebben már nemcsak Kőszeg turizmusa, hanem a régi helyi szereplők politikai és közéleti túlélése is tét.

Most gyulladt ki egyszerre a fény minden érintett fejében?

Vagy a megváltozott politikai környezetben hirtelen fontossá vált megmutatni, hogy ők is képesek a megújulásra?

Az én álláspontom kemény és világos:

Akiknek tizenhat évük volt cselekedni, de nem építették fel ezt az együttműködést, azok nem lehetnek hitelesen a megújulás arcai.

Básthy Béla és Pócza Zoltán nem kérdezheti velünk együtt, miért nem történt eddig több. Erre elsősorban nekik kell választ adniuk.

Mert tehettek volna.
Kezdeményezhettek volna.
Partnereket kereshettek volna.
Melléállhattak volna azoknak, akik már akkor is próbálkoztak.

Ők nemcsak megtehették volna. Nekik kellett volna megtenniük.

Az én véleményem szerint ennyi év és ennyi elmulasztott lehetőség után egyiküknek sincs keresnivalója a kőszegi közélet meghatározó vezetői között. A megújulás nem jelentheti a régi rendszer szereplőinek újracsomagolását.

A Kőszegi Turisztikai Szövetség Egyesületnek ugyanakkor sok sikert kívánok. A több mint hetven vállalkozó nem egyetlen politikai tábor, és rajtuk nem lehet számon kérni az elmúlt tizenhat évet.

A Szövetség most bizonyíthatja, hogy valóban új, önálló és mindenki előtt nyitott erő. Hogy nem a régi rendszer politikai mentőcsónakja, hanem azok partnere, akik készek tenni Kőszegért.

Legyen világos, hogy egy helyi kezdeményező kihez fordulhat, milyen segítségre számíthat, és hogyan kapcsolódhat be a közös programkínálatba – függetlenül attól, hogy kinek a barátja, melyik körhöz tartozik, vagy mit gondol a politikáról.

Örülök annak, ami most elindult.

De a kapcsoló tizenhat éven át ugyanazok kezében volt.

Nem elég, hogy végre felkapcsolták a fényt. Arra is választ kell adniuk, miért hagyták ilyen sokáig sötétben Kőszeget.

— Márkus Zoltán
httsz.hu