Vannak pillanatok, amikor a megszokott hétköznapok mögött felsejlik a változás lehetősége. Ez az írás nem a nagypolitikáról szól, hanem rólunk, vasiakról: a munkánkról, a családunkról és arról a hitről, hogy közösen visszavehetjük a jövőnket.Beletörődünk abba, ami van, vagy elkezdjük építeni azt, ami lehetne? 

Vannak reggelek, amikor ugyanúgy kel fel a nap, mint tegnap.
Ugyanaz az utca, ugyanaz az út a munkába, ugyanazok a hírek.
És mégis van valami, ami minden nap más lehet: az ember döntése.
A történelemben soha nem a rendszerek indították el a változást.
Mindig emberek.
Egy ember, aki kimondta: ez így nincs rendben.
Egy ember, aki nem legyintett, hanem kérdezett.
Egy ember, aki nem csak panaszkodott, hanem tett egy lépést.
És aztán lett kettő.
A kettőből tíz.
A tízből közösség.
Így kezdődik minden.

Ma sokan érzik úgy, hogy túl nagy a rendszer, túl erős a hatalom, túl nehéz bármit megváltoztatni. De a történelem másról szól. Arról, hogy a változás mindig alulról indul.
Egy beszélgetéssel.
Egy kérdéssel.
Egy kimondott igazsággal.
Nem kell mindenkinek hangosnak lennie.
Nem kell mindenkinek politikusnak lennie.
De mindenkinek van egy helye ebben az országban.
Van, aki ír.
Van, aki kérdez.
Van, aki szervez.
Van, aki csak annyit tesz, hogy nem marad csendben.
És néha ez a legfontosabb.

Vas megye falvai, kisvárosai, utcái tele vannak olyan emberekkel, akik dolgoznak, családot tartanak el, közösséget építenek. Nem reflektorfényben, nem plakátokon – hanem a mindennapokban.
Mi, vasiak tudjuk, mit jelent a kemény munka és a szülőföld szeretete. De azt is látjuk, ahogy a városaink csúsznak le a rangsorban, ahogy a fiatalok elmennek, és ahogy az ígéretekből nem lesznek utak vagy modern ellátás.

Ez az ország nem a hatalomé.
Ez az ország azoké, akik élnek benne.
Azoké, akik Szombathelytől az Őrségig, Kőszegtől a Vasi-hegyhátig minden reggel felkelnek dolgozni.
Azoké, akik gondozzák a szüleiket.
Azoké, akik nevelik a gyerekeiket.
Azoké, akik hisznek benne, hogy Vas megye és Magyarország többet érdemel.

És ha valami biztos, akkor ez:
A jövőt nem a cinizmus építi.
Nem a félelem.Nem a gyűlölet keltés.
Nem a közöny.
A jövőt mindig azok építik, akik még képesek hinni benne.
Ezért minden nap egy kérdés is:
Beletörődünk abba, ami van – vagy elkezdjük építeni azt, ami lehetne?

Mert a változás sosem tömeggel indul. Hanem egyetlen emberrel, aki elhiszi: a holnap nem kell, hogy a tegnap másolata legyen. Amikor behúzod az X-et, nem csak egy papírt jelölsz meg. Hanem üzensz. Üzensz a cinizmusnak, a közönynek és a hatalomnak, hogy ez az ország a tiéd. Hogy hiszel a közösség erejében és egy igazságosabb jövőben.

Ezért szavazz a Tiszára. Mert mi nem uralkodni akarunk, hanem veled együtt építeni azt a Magyarországot, ahol a kérdésre válasz, a munkának értéke, a szónak pedig súlya van.

A változás te vagy. Legyünk mi a többség

— Márkus Zoltán
httsz.hu