Hölgyeim!

Március nyolcadika jóval több az udvarias gesztusoknál; ez az ünnep a belső szilárdságról, az emberi méltóságról és a néma küzdelmekről tanúskodik. E költemény azokat a hölgyeket tiszteli meg, akik folyamatosan bizonyítanak, támogatják környezetüket, és saját lényükkel teszik értékesebbé a közösséget.

Girl Power

Nem szirmot kérek, nem bókot, nem mázat,

hanem teret: ahol a hangom nem csak látszat.

Nem „szép vagy” kell, meg „mosolyogj már”,

hanem hogy egyensúlyban álljon a mérlegszár.

Mert a girl power nem a rúzs a szájon,

hanem hogy a „nem” is sziklaként álljon.

Hogy felállsz csendből, szégyenből, sötétből,

és nem kérsz engedélyt a saját fényedből.

A girl power az, hogy bírod a harcot,

s a könnyed csak fény, mit az arcodra karcolt.

Hogy megvéded magad — és mást is, ha kell,

s a világ „túl sok”-nak többé nem bélyegez el.

Ez a kéz, amely épít rendíthetetlen,

a fej, amely dönt: szabadon, kérlelhetetlen.

A szív, ami ad — de nem önfeladás,

hanem döntés: „számítok, ez nem vitás.”

Ma ne csak virág legyen, meg szép szó,

legyen tisztelet, bér, és egy tiszta „jó”.

Legyen biztonság, hang, lehetőség, út —

mert a nő nem ünnep. A nő: gyökér, erő, múlt.

Hogy mi az igazi, a valódi power?

Hogy itt vagy. Nem halkabban. Nem kisebben.

Hogy a világ igazodjon végre hozzád —

mert nem dísz vagy a történetben: te vagy a láng.

— Márkus Zoltán
httsz.hu