A kőszegiek nem magyarázkodást vártak, hanem tiszta beszédet. Nem azt, hogy egy hivatalos közlemény már a vizsgálat lezárása előtt elkezdje helyettük is megfogalmazni, miért nem kell túl sok felelőst keresni. Hanem azt, hogy végre világosan kimondják: mi történt, hol hibázott a rendszer, ki milyen döntést hozott, és ebből milyen következmények lesznek.

Ehhez képest a most kiadott tájékoztatás már az első soraitól kezdve nem a tisztázás, hanem a kármentés irányába mozdul. Papíron ugyan azt írják, hogy a szöveg „a tények ismertetésére korlátozódik”, és nem tartalmaz fenntartói véleményt vagy állásfoglalást, a gyakorlatban mégis egymás után sorakoznak benne azok a fordulatok, amelyek nem pusztán tájékoztatnak, hanem előre felmentő keretet adnak az olvasónak.

Már a nyitásban hangsúlyozzák, hogy „évtizedek óta nem tapasztalt”, az előre jelzettnél is nagyobb havazás történt. Ez önmagában lehet igaz, de a szövegben nem egyszerű adatként jelenik meg, hanem az első mentségként. Mielőtt szó esne a szervezésről, a döntésekről vagy a hibákról, a közlemény már el is helyezi a történetet egy olyan keretben, ahol szinte mindenre kész a magyarázat: rendkívüli volt az időjárás, tehát minden más másodlagos.

Ezután jön a felelősség szétterítése. Hosszasan olvashatjuk, ki miért felel, ki kinek a munkáltatója, ki gyakorolja a munkáltatói jogokat, és kinek mit kell figyelembe vennie. Ez első ránézésre hivatalos rendteremtésnek tűnhet, valójában inkább annak az előkészítése, hogy mire a vizsgálat lezárul, addigra már minden szereplőnek meglegyen a maga menekülőmondata.

A közlemény legárulkodóbb része azonban nem is ez, hanem az, ahogyan a működést igyekszik előre rendben lévőként beállítani. Nemcsak leírják, hogy mi történt, hanem rögtön hozzáteszik, hogy a munkavégzés az érvényes vezetői utasítás szerint zajlott, és hogy üzemképes eszköz nem maradt bevetetlenül. Ezek már nem semleges tényközlések, hanem kész felmentő mondatok. Nem a vizsgálat megállapításai, hanem a vizsgálat előtti védekezés alapjai.

A közlemény maga írja le azt is, hogy a rendszer már a hóhelyzet első óráiban megbicsaklott. Az egyik munkagép három órán belül kiesett, azonnal be kellett állítani a tartalék traktort, majd még ugyanazon a napon egy másik jármű is megsérült. Ez nem a stabilan felkészült városüzemeltetés képét mutatja, hanem inkább egy szűk tartalékokkal működő rendszerét.

És itt érünk el a legkínosabb ponthoz: a telephelyi rendezvény ügyéhez. A közlemény ezt nem cáfolja. Nem azt mondja, hogy félreértés történt. Nem azt mondja, hogy ilyen nem volt. Hanem azt, hogy a munkahelyi kollektíva számára előre tervezett zártkörű rendezvényt tartottak, amely szerintük nem érintette a készenlétben lévő munkavállalókat, közpénz felhasználásával nem járt, és fenntartói engedélyt sem kértek hozzá. Vagyis miközben a vizsgálat hivatalosan még zajlik, a közlemény már most igyekszik elmagyarázni, miért nem kell ezt az egészet komoly problémának tekinteni.

Csakhogy a kőszegiek szemében nem az a fő kérdés, hogy papíron közpénzből ment-e a rendezvény. Hanem az, hogy egy rendkívüli hóhelyzet közepén egyáltalán hogyan férhetett bele bármilyen zártkörű telephelyi esemény. És erre a közlemény nem valódi választ ad, hanem kész mentegetést.

Ez a szöveg tehát hiába nevezi magát tájékoztatásnak, valójában sokkal inkább hat előre megírt védőbeszédként. A vizsgálat még le sem zárult, de a felmentő keret már készen áll: nagy volt a hó, minden a szabályok szerint történt, minden gépet bevetettek, a rendezvény pedig nem számított. Mire az érdemi felelősségi kérdések napirendre kerülnének, a magyarázat már készen ül az olvasó fejében.

Pedig a város ennél többet érdemelne. Nem jogászkodást, hanem őszinteséget. Nem előre kiosztott felmentéseket, hanem világos következményeket. Nem azt, hogy a vizsgálat előtt már megírják a felmentő szöveget, hanem azt, hogy a vizsgálat végén végre kimondják: ki hibázott, miben, és milyen tanulságot vontak le belőle.

Mert a valódi kérdés nem az, hogy sok hó esett-e. Hanem az, hogy amikor valóban rendkívüli helyzet volt, akkor Kőszegen valóban rendkívüli fegyelemmel és felelősséggel kezelték-e.

A vizsgálat majd lezárul — de a kőszegiek emlékezete nem ilyen könnyen.

Mert egy várost nem az ment fel, ha sok hó esik, hanem az, ha bajban is van, aki vállalja a felelősséget.

— Márkus Zoltán
httsz.hu