Tegnap Szombathelyen végre szintet lépett az azbesztügy. Nem csupán beszéltünk róla, nem csak újabb aggódó mondatok hangzottak el, hanem elindultak azok a valódi, kézzelfogható egyeztetések, amelyekre a térség lakói már régóta várnak.

És ami talán a legfontosabb: Strompová Viki nem engedi el a témát.

Nem hagyja, hogy az ügy elvesszen a napi politikai zajban, nem engedi, hogy néhány hivatalos mondattal le lehessen zárni azt, ami valójában emberek egészségéről, családok biztonságáról és a környezetünk védelméről szól.

Mert amikor felmerül, hogy évek óta rákkeltő azbeszttel szennyezett zúzott kő kerülhetett utakra, parkolókba, horgásztavakhoz és a közvetlen környezetünkbe, akkor nincs helye félrenézésnek. Nincs helye mellébeszélésnek. És nincs helye annak sem, hogy megvárjuk, amíg majd magától elül a vihar.

Ez nem pártpolitikai kérdés.
Ez közegészségügyi, környezetvédelmi és emberi ügy.

Éppen ezért jelentős lépés, hogy Viki a tegnapi szombathelyi egyeztetésre elhozta Gajdos Lászlót, a frissen kinevezett, élő környezetért felelős minisztert is. A miniszter a helyszínen, Viki mellett állva jelentette be: a helyzet annyira súlyos, hogy már a hétfői kormányülés elé viszi az ügyet, és azonnali, hatékony megoldást sürget — a felelősök számonkérése mellett.

Ez már nem az a szint, amikor lehet legyinteni.
Ez már nem az a szint, amikor elég egy udvarias válaszlevél.
Ez már az a pont, ahol döntésekre, felelősségvállalásra és valódi intézkedésekre van szükség.

Pontosan ilyen közéletre lenne szükség sokkal többször.

Olyanra, ahol a képviselő nem csak akkor látható, amikor szalagot kell átvágni.
Olyanra, ahol a problémákat nem kozmetikázzák, hanem kimondják.
Olyanra, ahol nem a felelősség elkenése a cél, hanem a megoldás megtalálása.

Viki és a miniszter tegnap nem a négy fal közül osztották az észt. Kimentek a terepre. Ott voltak a helyszínen. Szembenéztek azzal, amivel a lakosoknak nap mint nap együtt kell élniük: a bizonytalansággal, a félelemmel, a jogos kérdésekkel.

Mert mit lélegzünk be?
Hová került ez az anyag?
Ki tudott róla?
Ki engedte?
Ki vállalja érte a felelősséget?
És ami a legfontosabb: mikor lesz végre biztonságos megoldás?

Ezek nem kellemetlen kérdések.
Ezek jogos kérdések.

És egy felelős közéletben nem az a feladat, hogy ezeket elhallgattassák, hanem az, hogy válasz szülessen rájuk.

Az azbesztügy pontosan azért fontos, mert megmutatja, hogyan működik egy ország, amikor baj van. Elbújik-e a hivatalos nyelvezet mögé? Keres-e kifogásokat? Vagy végre kimondja: itt hiba történt, itt kockázat van, itt cselekedni kell.

A hitelesség nem a hangerőn múlik.
Nem azon, hogy ki tud nagyobbat mondani egy kamerába.
Hanem azon, hogy valaki odaáll-e egy kellemetlen, bonyolult és veszélyes ügy mellé akkor is, amikor valódi felelősséget kell vállalni.

Vikiék tegnap megmutatták: beleállnak.

Most már nem elég figyelni, nem elég nyugtázni.
Nem elég újabb vizsgálatokat ígérni.

Most a kormányon a sor, hogy hétfőn valódi döntés szülessen. Olyan döntés, amely nem csupán papíron kezeli a problémát, hanem megnyugtató, biztonságos és ellenőrizhető megoldást ad az érintett településeknek és az ott élő embereknek.

Mert az azbeszt nem vár, és a por nem kér türelmet.
Az emberek biztonsága pedig nem lehet halogatható ügy.

Most már a döntés következik.

— Márkus Zoltán
httsz.hu