Csak már nem ott vannak azok az értékek, amik miatt egykor hittem bennük.
Nem én változtam.
Csak már nem ott vannak azok az értékek, amik miatt egykor hittem bennük.
Van egy furcsa jelenség mostanában.
Akárhova megyek, akárkivel beszélek, előbb-utóbb elhangzik:
„Zoli, te megváltoztál.”
És ilyenkor mindig elmosolyodom.
Nem gúnyból. Inkább… értetlenül.
Mert emlékszem.
Emlékszem arra az időre, amikor a Fidesz még nem hatalom volt, hanem remény.
Nem magyarázott, hanem kérdezett.
Nem tanított, hanem tanult.
Nem felülről nézett le, hanem odajött közénk.
És mi hittünk benne.
Nem azért, mert tökéletes volt.
Hanem mert őszintének tűnt.
Aztán valami megváltozott.
Nem egyik napról a másikra.
Nem látványosan.
Hanem úgy, ahogy a víz melegszik a fazékban.
Először csak azt vetted észre, hogy már nem kérdeznek.
Aztán, hogy ha mégis…
akkor már a válasz is ki van nyomtatva hozzá.
Aztán, hogy már nem vitatkoznak.
Aztán, hogy már nem hallanak meg.
És végül azt, hogy…
már nem is kíváncsiak rád.
És ilyenkor jön a klasszikus.
„Te változtál meg.”
Persze.
Mert ha valaki ugyanazt kéri számon, amit egyszer megígértek,
az már biztos áruló.
Ha valaki még emlékszik arra, hogy mit jelentett a „polgári Magyarország”,
az már biztos naiv.
És ha valaki nem tapsol időben,
akkor biztos rossz helyen áll.
De mondok valamit.
Én nem lettem más.
Ugyanazt akarom ma is, mint 20 éve:
- hogy legyen tanár a gyerek mellett
- hogy ne hónapokat várjunk egy vizsgálatra
- hogy ne kapcsolatok, hanem teljesítmény számítson
Ez nem forradalom.
Ez minimum.
És itt jön a kellemetlen rész.
Amikor ezek az igények már nem ott jelennek meg,
ahol egyszer megszülettek…
akkor az ember nem elárul valamit.
Hanem felismer
Mert a kérdés nem az, hogy ki hova állt.
Hanem az, hogy
mi maradt ugyanaz.
És én itt ragadtam.
Nem pártnál.
Nem szlogennél.
Hanem egy gondolatnál.
Zárás
Lehet azt mondani, hogy megváltoztam.
De akkor felteszek egy egyszerű kérdést:
Ha én ugyanazt mondom ma is, mint 20 éve…
akkor tényleg én változtam?
Vagy csak valaki közben
átírta a történetet – és most már úgy tesz, mintha mindig is ez lett volna.
Nem pártot váltottam.
Ugyanazt kerestem tovább.
Csak ma már máshol találtam meg.
— Márkus Zoltán
httsz.hu